Művésztelepi kitekintő
A gödöllői művésztelep a századforduló nyugati művészeti életében elterjedt közös alkotó műhelyek egyike volt. 1901-től, Körösfői-Kriesch Aladár festőművész Budapestről történő kiköltözésétől számítjuk a működését. Ő és húga, Kriesch Laura, valamint sógora, Nagy Sándor, majd később a barátaik (szobrászok, festők, bútortervezők) a korszak Arts and Crafts (művészetek és mesterségek) mozgalmához kapcsolódtak, melytől a kézműves iparművészetek megújulását remélték. Részben brit mintára: John Ruskin és William Morris elméleti és gyakorlati munkásságára támaszkodva (róluk Kriesch Aladár 1904-ben előadás-sorozatot tartott, számos művüket le is fordította), másrészt a közép-kelet- és észak-európai régióban akkor még élő népművészet sajátos technikáira és díszítőművészetére támaszkodva. E kettős inspirációnak köszönhetően szövőiskolát és szövőműhelyt alapítottak, ahol a háziipari technikák mellett a szövés nyugati hagyományait is felelevenítették (például a gobelint), Leo Belmonte meghívásával és letelepedésével. Első és egyetlen nagy kiállításuk 1909-ben volt a Nemzeti Szalonban. Megbízást kaptak új középületek „feldíszítésére”: színes ablakok, falképek, bútorok, fali- és padlószőnyegek kötődnek a nevükhöz a budapesti Zeneakadémiától a marosvásárhelyi Kultúrpalotáig.
A szövőműhely az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanműhelye lett: Remsey Jenő ide kapott ösztöndíjat 1909-ben, Körösfői pedig az Iparművészeti Iskola díszítőfestő osztályát vezette. A fiatal Remsey a századelő művész-értelmiségének stílusokat elvető, szociális elkötelezettségével, plakátszerű tömörséggel fogalmazó, expresszív képeivel robbant be az egyébként a Szépnek, a Művészetnek elkötelezett, összességében szimbolistának mondható gödöllői körbe.
A művésztelepi közösség megszűnésével 1921-ben vagy 1922-ben alapította meg a Remsey- szőnyeg és gobelinműhelyt. Ekkor festészetében (és irodalmi munkásságában is) egyéni szimbolikát dolgozott ki, mely a fény és a spiritualitás elkötelezettjének mutatja őt (más irodalmi művei között. A boldogok szigete című „álomkölteményét” az általa 1924-ben alapított Spirituális Művészek Szövetsége adta ki).
Keserü Katalin
művészettörténész
Remsey szőnyeg- és gobelinműhely
Frey Vilma a gödöllői művésztelep iparművészeti műhelyeként működő szövőiskolába érkezett 1904-ben, annak országos toborzására Bácskából. Körösfői-Kriesch Aladár a gödöllői művésztelep egyik alapítója és szellemi vezetője vállalta el egy már akkor világkiállításokon is sikereket elérő szövőműhely Nagybecskerekről való átköltöztetését és Gödöllőn való működtetését, mivel Torontál megyében nem találtak méltó utódot a műhely vezetéséhez és támogatást a működéshez. Kovalszky Sarolta jeles szövőmester és Guilleaumme Margit szövőnő segített a környékről és az ország számos részéről érkező lányok és asszonyok betanításában Gödöllőn. Ekkor érkeztek ide a Frey lányok és már a szövőműhely kezdeti időszakában bekapcsolódtak a munkába. A szövőiskolán keresztül kerültek kapcsolatba az itt alkotó művészekkel, őket a gödöllői művésztelep tagjai között tartjuk számon.
Mindezek a tapasztalatok segítették Frey Vilmát és férjét Remsey Jenőt abban, hogy Körösfői-Kriesch Aladár 1920-ban bekövetkezett halála után saját szövőműhelyt alapítsanak egy meg nem nevezett barát támogatásával. Remsey Jenő és Frey Vilma együtt tervezték a kárpitokat. Gödöllői középosztálybeli, iparoslányokat tanítottak meg szőni, akik a műhelyben megszerzett megfelelő tudás után saját otthonukban készíthették el a textileket. A műhely termékeit a textilműhelyek kereskedelmét segítő, elsősorban külföldi eladásokat bonyolító OUR SHOP cég választékában találjuk meg.
Szintén a Remsey családhoz kapcsolódik egy 1939-ben megalakult szövőműhely, amelyet Remsey Ágnes nevéhez kötünk. Egy akkor igényelhető önállósítási kölcsön segítségével alapította a műhelyt a fiatal művésznő. Palotás Műhely Gödöllő megjelöléssel találhatunk ma is itt készült textileket.
A műhely a kárpitok tervezésénél Malonyay Dezső: A magyar nép művészete című köteteinek képanyagát használta fel. A kárpitokon népi motívumokat és életképeket fedezhetünk fel.
A szövőműhely reklámlapja szerint, mint „Palotás” Szőnyegszalon Budapesten, a Váci utcában értékesítette termékeit.
1939-ben a Remsey család közösen vezette a műhelyt, Remsey Iván, Gábor és András is segített a műhelyrajzok átrajzolásában: kicsinyítésében, nagyításában. Ekkor 20–25 szövőszéken dolgoztak a műhelyben, és a népművészeti motívumok mellett, régi keleti szőnyegek mintáit is felhasználták csomózott kárpitjaikon. Remsey Ágnes műhelye 1947-ig működött.
Őriné Nagy Cecília
művészettörténész