A bábjátékos dinasztia

Mikor Remseyék Marionettszínházára gondolunk, akkor a már említett családtagokon, Remsey Jenőn és Ivánon túl, nem feledkezhetünk meg a testvérekről, Remsey Ágnesről, Andrásról és Gáborról; ahogyan Remsey Iván feleségéről, Remseyné Sipos Ilmáról sem. Mivel bábszínházuk egy képzőművész család közös akarata, közös alkotásaként jellemezhető legjobban, melynek gyökerei a gödöllői művésztelep szellemiségéből táplálkoznak.

A dinasztia bábjátékos törekvéseit két korszakra oszthatjuk. Az első korszak 1934-35-re tehető, mikor a mindössze 14 éves Remsey Iván kezdeményezte a családi bábszínház létesítését egy Podrecca[1]-film hatására. A bábszínház-alapításban – ahogy később is – az egész család részt vállalt, maguk készítették a színpadot, a díszleteket, a jelmezeket, bábfigurákat is ők faragták, zsinórozták fel. Az így megalakult Tóbiás Bácsi Színházában varietészerű előadásaik során helyzetgyakorlatokat, mutatványokat, mozgásra építő rövid számokat dolgoztak ki. E korszak népszerű szereplője volt a direktor, Tóbiás bácsi mellett Liszt Ferenc, a Néger sztepptáncos és a Kínai bűvész. A bábok sajnos a II. világháború alatt megsemmisültek. A családi bábszínház a háborút követően újrakezdte a bábkészítést.

A kiállításon látható bábok a Remsey Marionettszínház második korszakából származnak, mely 1947-től 1953-ig tartott. Ezzel egy olyan kitartó családi vállalkozásnak bizonyult, mely az országos bábmozgalom és az államosítás mellett ideológiamentes művészeti tevékenységet folytatott, megőrizve függetlenségét. A korszak propagandacélú elvárásainak megfelelő zsákbáb-technika alkalmazása helyett a művészi bábjáték hagyományait állították követendő példának, a marionett-technikánál és a karikaturisztikus ábrázolásmódnál maradtak. A korszakra jellemző bábokról Kopin Katalin ekképp ír: „A bábok rendkívüli formaérzékkel, magas művészi igénnyel kerültek megformálásra, mindegyik más karaktert ábrázolt. Plasztikus, szoborszerű kialakítás, a legapróbb részletekig terjedő gondos megmunkálás jellemzi a bábokat.”[2] Repertoárjukban korábbi mintára megmaradtak a helyzetgyakorlatok, de ezúttal helyet kapott két többfelvonásos, keleti témájú mesejáték (az Ezeregyéjszaka meséiből a Sein Alasnam herceg és a Szellemek Királya című mesék, és a Gólyakalifa), továbbá gyermekeknek szóló mesejátékok és tanítócélzatú bohózatok is.

A kiállított, sűrített jelenetképben a Gólyakalifa című német mese alapján készült háromfelvonásos bábjáték bábjai láthatóak. Többek között feltűnik Remsey András Mobarek, Remsey Iván Keleti Herceg, Kínai Mandarin és Fantom nevű bábjai és Remseyné Sipos Ilma Keleti Hercegnő, Kashnur bábjai. Kopin Katalin tanulmányából tudható, hogy az előadást „zenei aláfestéssel adták elő, bizonyos jeleneteknél Rimszkij-Korszakov zeneműve, a Keleti vendég dala (Hindu dal) szólt.”[3] Remsey Iván ekképp emlékezik meg az előadás egy jelenetéről: „A színtér sötét, felhangzik a gong. A függöny lassan felgördül. Kigyulladnak az éjszaka fényei. Minden kékben úszik, ̶  szinte fluoreszkál a bűvös keleti éjben. Csak elől, itt hozzánk közel világít vörösen egy kínai lámpás. Minden mozdulatlan csak a Hindu-dal hallhatatlan melódiája árad lágy leheletfinom ritmussal az oszlopcsarnokon keresztül. Sudár, hosszú alak támaszkodik merengve az egyik karcsú oszlophoz. Szeme a tenger távoli vizein pihen. ̶  A túlsó parton tevekaraván kanyarodik hangtalan. A színpad magányos alakja, a fiatal kalifa, a keleti Herceg.”[4]

Lovas Lilla
színháztörténész
OSZMI

Források:

Kopin Katalin: Delettare ed Educare. A Remsey marionettszínház története (1934–1953). Art Limes, Báb-tár XIV.
Kós Lajos–Németh Antal–Óhidy Lehel–Raffay Anna–Szokolay Béla: A bábjátszás Magyarországon. (Egy család, ahol mindenki bábozott.) Bp., 1955.
Remsey Iván: A Remsey Bábszínház története kézirata Gödöllő, 1979.

[1] Podrecca olasz bábos dinasztia. A római I Piccoli marionett társulatot Vittorio Podrecca (1883–1959) alapította 1914-ben. Előadásaiban ötvözte az olasz hagyományokat és az operát. Hazai sikereiknek köszönhetően 1922-től beutazták a világot. Előadásaik előtt külföldön olyan emberek, mint Charlie Chaplin vagy G. B. Shaw is tisztelettel adóztak. Vittorio Podrecca halála után öt évvel a világ egyik leginspirálóbb bábszínháza bomlott fel.
[2] Kopin Katalin: Delettare ed Educare. A Remsey marionettszínház története (1934–1953). Art Limes, Báb-tár XIV. (2012/4.) 13. o.
[3] Kopin Katalin: Delettare ed Educare. A Remsey marionettszínház története (1934–1953). Art Limes, Báb-tár XIV. (2012/4.) 13. o.
[4] Remsey Iván: A Remsey Bábszínház története kézirata Gödöllő, 1979. 69.o.