1924. augusztus 18-án született Budapesten. Apja orvos volt, korai halála miatt anyja és nagyanyja nevelték és tanítatták igen nehéz körülmények között. Anyai ágon a család – a Jókait tanító kecskeméti teológiai tanárral és Tatay Sándor íróval büszkélkedhet. Gyerekként 17 évesen került Gödöllőre a Remsey-házba. Ez a környezet, Remsey Jenő mindent érző, alkotó embert tisztelő és segítő egyénisége felélesztette a benne szunnyadó alkotókedvet. Ebben a nyitott, szabad légkörben fest és rajzol, bábokat farag. Férjével Gödöllőről Szentendrére, majd Budapestre költözik. Pirk János, Bernáth Aurél és mások dicsérik és becsülik a munkáit. 1967-ben Károlyi Mihályné meghívására egy nyarat tölt a franciaországi Vence nemzetközi művésztelepén. Hosszú, magányos évek következnek: csendben, rangrejtve, minden idejét az alkotó munkának szentelve él, művészeti tevékenységét elismerés, siker, nyilvánosság nem kíséri. Napi 8-10 órai kemény kenyérkereső munka után és a házi rabszolgaság szorításában – gyakran az éjszakából fölélve az időt – születnek a művei.Képei itthoni és kanadai, hollandiai, franciaországi, ausztriai, jugoszláviai magángyűjteményekben vannak. Bábjai a színháztörténeti múzeum bábgyűjteményének megbecsült darabjai.

R. Sipos Ilma univerzális jelenség: gyermekkorában meséket írt, fiatalabb éveiben novellái jelentek meg. Az írás végig kísérte életét: A költő álma c. verses mesejátéka, az Édenkereső c. verseskötete, útleírása, Káprázatok c. emlékirata kiadásra vár. Egyik könyvében írja: „A miérteket feszegető fáradhatatlan alkatomban az igazság, a szeretet-keresés, a továbbjutás kényszere munkál… rájönni, megérteni mivégre jöttünk, jöttem a világra. Mert hiszem, hogy mindenben ott rejlik a törvényszerűség, a szeretet.” Életrajza „belül” történt élményeinek hevülete hol drámai erejű, hol gyermeki derűt sugárzó művekké formálódtak. Mindig nagyon egyedül élt és keresett másokat.

Kecskés József
népművelő

R. Sipos Ilma autodidakta festő. Ha volt is biztatója nem volt renderes és következetes oktatója. Ezért is meglepőek ezek a színkombinációk, reflexek, színviszonyok, melyek elsősorban festői hatásokat rögzítő és felkeltő, árnyalatokban gazdag, puha tájképeit, elsősorban szentendrei képeit jellemzik. Meglepőek, mert bátrak és szabadok, de a festő által felismert törvényszerűségeik révén képpé rendeződnek, Ezek a törvényszerűségek a modern festészet színkultúrájának a századelőn, a Fauve-ok vagy nálunk a Nyolcak által felfedezett alapvonásaival tartanak rokonságot.

Másfajta érzékenység mutatkozik meg a női portrésorozatban. A technikailag itt-ott melőzött, kevésbé kidolgozott részleteket a lélek arcokban, szemekben, különös, magukba forduló, mégis kifejező tekintetekben, bizarrnak tűnő keretmotívumokban felsejlő titkai ellensúlyozzák. A művek megint más csoportja született Sipos Ilma különösség iránti vonzalmából. Grafikai sorozatában több száz lapon sosem hallott, mert éppen a képi megformálás közben keletkező mesék elevenednek meg tiszta, élénk színekkel, a figurák karakterét erőteljesen hangsúlyozó vonásokkal. A lét szépségeit,kegyetlenségeit együtt feltáró birodalom mégis a mesék örök emberi kérdéseket rejtő valóságát teljesítik ki.

Mindezek a nézőt különféleképpen megragadó sajátosságok a XX. század elején megújuló festészet belső világok iránti érzékenységében, a kifejezés kötetlenebbé válásában gyökereznek. Az expresszionizmus vagy Gulácsy Lajos szürrealisztikus szimbolizmusának felszabadító hatása nélkül ez a zártságában is a teljességről szólni kívánó képi világ sem jöhetett volna létre.

Keserü Katalin
művészettörténész