Az elismert festőművész, Remsey Jenő György és a rajztanító Frey Vilma második gyermeke. Fiatalkorának meghatározó élménye volt a gödöllői művésztelep szellemi öröksége iránti lelkesedés, valamint édesapja és Nagy Sándor irányadása.
E sokoldalú alkotói tradícióval rendelkező közegben a festészet mellett a bábkészítés jelentett számára életre szóló elköteleződést. Visszaemlékezése szerint a családban elsőként az apai nagymama, Olgyay Molnár Johanna készített bábokat. A 19. század végén gyermekeit nagy nélkülözések között, egyedül nevelő édesanya, „a szegény babacsináló asszony” alakja később szimbolikussá nőtt a Remsey-legendáriumban, hiszen nyomában teljesedett ki gyermekeinek és unokáinak erős kötődése e műfajhoz. Amellett, hogy a gödöllői művésztelepen is hagyománya volt a bábozásnak és egyéb kosztümös jelenetek rendezésének, Remsey Iván közvetlen példaképének az itáliai bábjátszás mesterét, Vittorio Podreccát tartotta. Rajongása az olasz bábművész iránt a gödöllői filmszínházban, az Uránusban látott film hatására formálódott meg.
Mivel a Képzőművészeti Főiskolára származása miatt nem vették fel, szakmai ismereteit autodidakta módon szerezte. Alkotói fejlődésében újabb lépcsőfokot jelentett, amikor feleségével, Sipos Ilmával Szentendrére költözött 1951-ben. A Duna melletti városhoz már korábban is kötődtek, hiszen a nyarakat általában itt töltötte sátorozással és evezéssel az egész család. A magyar festészet történetében nagy múlttal rendelkező várost második otthonuknak tekintették, képzőművészeti életében tevékenyen részt vettek. Remsey Iván mesterének vallotta Ilosvai Varga István szentendrei festőművészt és – nővérének, Remsey Ágnesnek férjét – Pirk Jánost, akik szintén itt telepedtek le 1949-ben.
Sokoldalú tehetsége megmutatkozott a festészet, a bábkészítés, a versírás és a filmezés területén is. Otthonosan mozgott Európában. Franciaországban a Károlyi Mihályné által alapított ösztöndíjjal három hónapot töltött 1967-ben. Olaszországban bábművészként figyeltek fel rá. A Palermói Bábfesztiválon Magyarországot képviselte a nemzetközi zsűriben, majd 1991-ben kiállítást rendeztek alkotásaiból a campaniai Cava de’ Tirreniben, ahol művészetének elismeréseként díszpolgári címet kapott. 1993 ban a Magyar Bábjátékos Egyesület díszelnökévé választotta. A számára komoly szakmai elismerést hozó, Síró bohócok elnevezést viselő sorozatát 1981-ben a kecskeméti Ciróka Együttes számára tervezte. Bábjai szerepeltek a Szegény Dzsoni és Árnika (1982), Miss Arizona (1987), valamint a Háromkirályok (1990) című magyar filmekben. Életmű-kiállítása Gödöllőn 2006-ban, a Petőfi Sándor Művelődési Központban került megrendezésre.
Pallag Márta
művészettörténész
