1980-ban képző- és iparművész családban születtem Gödöllőn, a Remsey család negyedik generációjának tagjaként. A család szellemi közege egész életpályámban meghatározó erőt jelent számomra. Bár az egész család, beleértve a tágabb rokonságot is, képzőművészettel, zenével, irodalommal és más művészeti tevékenységgel foglalkozott, gyermekkoromban több hivatás is vonzott. Később, a gimnáziumi évek alatt ismertem fel a művészetben rejlő képességeimet. Ekkor vált tudatos választássá a művészeti pálya – elsősorban a grafika és az illusztráció – iránti elköteleződésem. A felkészülést a Gödöllői Református Líceumban kezdtem, Jakab Áron iparművész fakultációja keretében. Ezzel párhuzamosan Debreczeni Zsófia festőművész, a Nagy Sándor házban működő képzőművészeti körébe jártam. Végül a Budapesti Corvin rajzkörben készültem az egyetemi felvételire. 1999-ben felvételt nyertem a Magyar Iparművészeti Egyetem (mai nevén MOME) Vizuális Kommunikáció szakára, grafika szakirányra. Itt Molnár Gyula, Maczó Péter és Pálfi György voltak szaktanáraim. 2003-ban Cepus ösztöndíjjal Ljubljanában, majd Erasmus ösztöndíjjal a Carrarai Képzőművészeti Főiskolán folytattam tanulmányaimat, ahol elsősorban a hagyományos sokszorosító grafikai eljárásokkal ismerkedtem meg. Diplomamunkám témájául egy gödöllői illetőségű, a család által jól ismert és közkedvelt figura, Nagyőszi László szürreális, amúgy teljesen használhatatlan, és csak leírt szövegekben létző „találmányaihoz” készítettem illusztrációkat. A téma már nagyon régóta vonzott, így különös élvezetet jelentett ez a rendkívül szórakoztató, áltudományos, Verne Gyulát és a szocialista munkavédelmi szlogeneket idéző „újítások” vizuális megjelenítése. Meg kell említsem azt az állandó és meghatározó szakmai hatást, amely a családomban több síkon, több generáció jelenléte által ért. Ez a kézenfekvő helyzet öntudatlanul is fontos tényezővé vált tanulmányaim mellett. Külön ki kell térjek a régi családi házra, ahol nagyapám, Remsey Iván testvéreivel, Gáborral és Andrással éltek és alkottak. Meghatározó, intenzív hatások értek az együtt töltött évek hosszú során. Megtanultam tőlük a különböző művészeti technikákat, mesterségbeli fogásokat, és az általuk közvetített életmódbeli, művészetfilozófiai irányzatokat. A család belső iskolaként működött: mindenfajta tanterv nélkül, spontán beszélgetések keretében szívhattam magamba mindezt. Ennek a körnek részesei voltak szüleim és testvérem, Benjámin is. Mindannyian legfőbb kritikusai lehettünk és lettünk egymásnak. Egyedülálló és felejthetetlen volt ez a légkör a maga kissé anakronisztikus, időn kívül helyezkedő lét- és látásmódjával. A 2005-ben grafikusként felvételt nyertem a Szépművészeti Múzeumba, ahol jelenleg is dolgozom. Munkám nagy rálátást enged erre a szakmai területre, mely alapvetően a kiállítások kampányainak megtervezésétől az internetes megjelenéseken át a múzeumpedagógai kiadványokig terjed. Kezdettől fogva tudatában voltam annak, hogy valódi életcélomat az autonóm művészet jelenti; így az illusztráció, a képzőművészeti projektek és a bábszínház. A múzeumpedagógiai kiadványok már kezdettől fogva jó lehetőséget kínáltak az illusztratív megoldásokra, de komolyabban csak néhány éve jutottam el az önálló illusztrációs munkáig. 2015-ben jelent meg a Csimota kiadó gondozásában az első nagyobb lélegzetű meseillusztrációm, Borbáth Péter Sündör és Niru című alkotása. A könyvet 2015-ben a KulTer portál zsűrije beválogatta az év 10 legjobb gyermekkönyve közé, majd elnyerte a 2015 Év Gyermekkönyv Illusztrátora díjat és a Magyar Szép Könyv díját is. Egy régi indíttatásnak eleget téve a családi bábos hagyományokat felélesztve, 2013-tól intenzívebben foglalkozom egy nagyobb léptékű bábtervezői projekttel. Ez a kísérleti bábszínház az átvilágított felületek adta színpadi lehetőségek és vizuális hatások kiaknázásán alapul. A hagyományokból is merítő, de a kor technikai lehetőségeinek szintéziséből létrejövő új látványvilág inspirált. Így szü- lettek meg azok a ledes technikával átvilágított mozgatható figurák és díszletek, amelyeket először 2014 júniusában, a Múzeumok éjszakáján mutattunk be Világító tenger címmel, Lendváczky Zoltán bábszínésszel a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban. 2016-tól a mű továbbfejlesztett változatával – Makra Viktória bábszínésszel kiegészülve –, Ledpuppets társulatot létrehozva számos hazai és nemzetközi helyszínen fordultunk meg.
Remsey Dávid
