Remsey Jenő György 1885-ben született Nagykörösön, Remsey Ferenc és Olgyai Molnár Johanna gyermekeként. Édesapjuk korán elhagyta őket, így édesanyjuk varrásból, babák készítéséből, nagy nehézségek között nevelte gyermekeit.
Négyen voltak testvérek. Gizella színésznő lett, az ő baráti társaságából került ismeretségbe Remsey Jenő Gulácsy Lajossal és korai művészetét meghatározó Szűz utcai műterem alkotóival: Erdei Viktorral, Nagy Balogh Jánossal és Fülep Lajossal. Politikai hangvételű képeivel tűnt fel Budapesten, a Gresham palotában megrendezett tárlaton, ahol műveiből 200 aranykorona értékben vásárolt a neves finn festőművész, Akseli Gallen-Kallela. A kapott összeget müncheni és bécsi tanulmányútjára fordította a fiatal festőművész. Akseli Gallen-Kallela révén ismerte meg Körösfői-Kriesch Aladárt és Nagy Sándort. Ennek köszönhetően 1909-ben kapcsolódott be a gödöllői művésztelep munkájába, ahova a kultuszminisztérium ösztöndíjával érkezett. Nagy hatással volt rá a gödöllői művésztelep, különösen a vezető mester, Körösfői-Kriesch Aladár szellemisége. A kezdeti gödöllői évek alatt született művek a torz és a groteszk iránti fogékonyságról tanúskodnak. Alkotásain a perifériára szorult emberek létével foglalkozott. Részt vett a gödöllői szövőműhely munkájában is. 1912-ben feleségül vette a művésztelephez tartozó Frey Vilmát. Gödöllőn telepedtek le, itt nevelték fel négy gyermeküket. Jelentős részt vállalt a művésztelep szellemiségének továbbvitelében, haláláig tanította, támogatta a Gödöllőn alkotó fiatal művészeket. Remsey Jenő György köré 1919-ben Gödöllői Művészegyesület néven művészeti csoportosulás szerveződött. Az egyesület célja: a magyar képzőművészet művelése és fejlesztése, a magyar tehetségek felkutatása, kiállítások szervezése az egyesület tagjai számára. Öccsével, a fiatalon elhunyt Remsey Zoltánnal együtt 1924-ben megalapították a Spirituális Művészek Szövetségét. A spirituális művészek alkotásai több hazai és külföldi kiállításon szerepeltek, mindemellett irodalmi munkásságuk is jelentős volt. 1932-ben elindították irodalmi és világnézeti folyóiratukat, a Fáklyát, amelynek főszerkesztője Remsey Jenő György lett. A két világháború között feleségével, Frey Vilmával – a jobb megélhetés reményében – háziipar-jellegű szőnyegszövéssel foglalkoztak. A második világháború után jelent meg munkáin a fény festői és szimbolikus jelentésének „kutatása”. „A sugárzó fények, fénypászmák ettől kezdve minden festményén megjelentek, ezek a fénysugarak voltak hivatottak közvetíteni a belső érzéseket, lelki rezdüléseket” – írja róla 2010-ben G. Merva Mária. A Gödöllői Városi Múzeum emlékkiállításához készült katalógusban az irodalomtörténész a művész verseiről, drámáiról is ír.
1945 után családjával a bábművészet területén ért el sikereket. Franciaországban több helyszínen is kiállított. A l’Humanité művészeti rovata 1957-ben vezércikkben méltatta Remsey Jenő György munkásságát. 1964-ben Budapesten, az Ernst Múzeumban rendezték meg gyűjteményes kiállítását. 1977-ben Gödöllő város díszpolgári címet adományozott az itt élő, a gödöllői művésztelep szellemiségét továbbvivő, a fiatal művészeket felkaroló Remsey Jenőnek. 1980-ban hunyt el, a gödöllői Dózsa György úti temetőben nyugszik. Családtagjai, leszármazottai meghatározó alakjai voltak Gödöllő művészeti és kulturális életének.
Őriné Nagy Cecília
művészettörténész
Gödöllői  Városi Múzeum