Frey Vilma (Für, 1886 – Gödöllő, 1973) Az 1904-ben, Gödöllőn induló szövőműhely hirdetésére érkezett Gödöllőre húgával, Rózsával. Juhász Árpádtól, a gödöllői művésztelep egyik alapítótagjától tudtak a lehetőségről, aki korábban Zomborban tanította őket a képzőművészeti rajztan elemeire. Frey Vilmának tanítónői végzettsége volt, de lakóhelyéhez közel nem talált megfelelő állást.
Frey Vilma nővére és húgai is szorosan kötődnek a gödöllői művésztelephez, Rózsa 1906 és 1919 között a gödöllői szövőműhely vezetője volt. Erzsébet húga is eljött Gödöllőre, ő a szövőműhelyben végzett feladata mellett mezőgazdasági területen is tevékenykedett. Ella nővérük férjnél volt, nem telepedett Gödöllőre, de fényképek és festmények tanúsága szerint többször megfordult a településen. Hódsági otthona mindig nyitva állt a gödöllői művészek előtt.
Frey Vilma a szövés alapjainak megismerése után, Körösfői-Kriesch Aladár támogatásával került az Iparművészeti Iskolába ösztöndíjasként, ahol műhelyrajz készítést tanult. A korabeli kiállítások katalógusa szerint, nagy számú saját tervezésű kárpittal szerepelt a szövőműhely anyagában.
1912-ben házasodott össze Remsey Jenő fiatal művésszel. Nászútra Dachauba mentek, ahol felkeresték az 1890-től az első világháború kitöréséig ott működő művésztelepet, ahol Frey Vilma alkotott is. Első gyermekét, Remsey Ágnest, 1914 tavaszán Hódságon, nővérénél Ellánál hozta világra. Itt töltötte várandóságának nagy részét is. Itt festette egyik legszebb akvarelljét, ami a Rózsatő címet viseli. Fiai Iván 1921-ben, Gábor 1925-ben, András 1929-ben születtek. Valamennyi gyermeke művész lett. Máig összetartó leszármazottjai, rokonai és barátai szeretettel emlékeznek Frey Vilmára.
Őriné Nagy Cecília
művészettörténész
